M’EAT Gastropub

2018 december 4. | Szerző: nokalk

https://www.facebook.com/meatgastropub/
Március 15. tér 22

Naszály Tennis Coffee & Bar

2017 június 27. | Szerző: nokalk

Új kávézó, büfé nyílt a Sáncdűlőben a bicikliúton, a Hekkterasz után Verőce felé. Teniszpálya bérélés, hamburgerek, lepények, üdítők sörök…. Facebook oldal

Peking és Piroskpaprika étterem (TESCO)

2015 július 7. | Szerző: nokalk

Peking és Piroskpaprika gyorséttermek a Tescóban

Repeta Beugró – gyorsétterem (bezárt)

2015 április 22. | Szerző: nokalk

Nemsokára nyit, a  Repeta Beugró az állomásnál.
Széchenyi utca 42/c, Vác, 2600
Frissítés 2016.05.
Rövid ideig volt nyitva, már butik van helyette

 

Hekk Terasz (étterem)

2015 április 22. | Szerző: nokalk

Hekk terasz a régi kettes és a bicikli út között
https://www.facebook.com/hekkterasz
http://hekkterasz.hu/
Kritika az étteremről

Vendégfogadók, kocsmák Vácon a XVII—XVIII. században

2015 április 17. | Szerző: nokalk

Vendégfogadók, kocsmák Vácon a XVII—XVIII. században

A váci sikeres sokadalom után 1611-ben győri tőzsérek mulatnak a város kocsmájában, s ott történik Mészáros Ambrus „megkeresztelése”. 1619-ben Glosius Gáspár harmincados a Kamarának jelentette, hogy Baranyából a „városi kocsmára kereskedésnek okáért” borokat hoztak eladni.
Evlia Cselebi török világutazó 1663-ban Vácon járva, megemlékezik a város „egészséges” fogadójáról is. Tetszését tisztasága nyerhette meg, ami abban az időben elég ritka lehetett.
Nem közvetlenül a váci kocsmára vonatkozik Bendő István vikárius jelentése a Kamarának 1689 őszén, de a beszedett dézsmaborokról szól. A budai Kamarai Adminisztráció rendelkezik részben felette, az őrizteti. „Sok írásimmal hogy ne terhelném Nagyságtokat, rövideden akarom értésére adnom, hogy (talán) csak alig várhatta Comes Günar Kazi János úr innét Váczrul ki lépését mindgyárt ide jött és újonnan erősítette a pinczén való lakatot. Azért miben legyen a borok állapottya senki nem tudgya. Most forrónak azért kár is lehet benne. Nagyságtok akinek teczik ez iránt parancsollyon aki megh kezdheti penes quid haec faciunt.”
A XVIII. századból 1717-nből származik első adatunk váci vendéglőről. A tanács elhatározza, hogy Németvároson levő házát vendéglővé átalakíttatja, melyet Klinger Farkas tanácsbéli vett ki árendába, évi 20 Ft-ért. A városnak később is mindenkor volt kocsmája, éppen a városháza alatt, ahol saját vagy vásárolt bort mért. Bérbevette az uraság sorra épülő vendéglőit, melyekben fél évig az uraság, fél évig a város borát mérték az árendások.
Az uraság első vendéglője az Aranyszarvas, mely az Althann-féle telekkönyvben „Wirthaus”, azaz fogadóként szerepeli. Később is ez volt a város beszálló-fogadója. Az 1720-as évek elején felépül a déli városkapu bejárata előtt, a forgalmas pesti út mellett az uraság Zöldfai kocsmája. A város 1730-
ban bérli az uraságtól az Aranyhordó, a Zöldfai és az Aranyszarvas vendéglők; Káptalan Vácon 1748-ban az Aranykorona, a Curia és a Csillag, Püspök Vácon pedig a Fehérhattyú és a Fekete Sas újabb vendéglőik; volt ezen kívül egy kocsma a Sörháznál is. A felsoroltakon túl, 1771-ben tizenkettedik bormérés a Kisváci kocsma. Tetemes jövedelmet jelentettek a városnak még a század közepén is az uraságtól árendált kocsmák, annak ellenére, hogy a bérlet értük nem kevés.
1730-ban a „Zöldfa”, „Szarvas” és „Városházalatti” vendéglőben a júliusi hőségben megcsapoltak 80 hordó sört. A haszon minden hordón 80 dénár, a bor akóján 1 Ft 10 dénár. Ebben az esztendőben elfogyott 952 hordó sör, 566 akó urasági és 544 akó városbora, 24 akó égetett bor, 28 akó pálinka, mely összesen 1902 Ft hasznot hozott a városnak.
A század második felében erősen visszaesik a kocsmákból és a Sörházból származó bevétel. 1775-ben panaszolja a „250 szegény porciót fizető adózó” hogy a város részéről egész esztendőben csak két kocsmában, a másik kettőben pedig fél esztendeig árultak bort, holott nem így szól a szerződésük. A Sörház árendája 1000 Ft, fenntartása ráfizetéses. Egyéb panaszukra is a vármegye vizsgálatot rendel el, a város 1762—1774 közötti számadásairól, az eladósodás okát kutatva.
A tanács évről évre kimutatja a nagy kiadásoknak és bevételi kieséseknek eredetét. Ezekből csak a kocsmákra vonatkozók: 1763-ban a Sörház árát 10 500 Ft-ot az uraságnak vissza kellett fizetni. (Az uraság kölcsönözte az építéshez szükséges összeget, a saját beneficiumát képező sörházhoz!)
A kocsmák jövedelme felére csökkent. 1771-ben kevesebb a kocsmák és vásárok jövedelme többezer forinttal.
Vácott, 1726—1775 között a legtöbb vendéguős-ikocsmáros a német polgárok közül került ki. Bérlők az 1771—72. években: Zöldfai: Khelben Károly, Sörháznál: Kmelitsek József, Aranyhordó: Sober János, Korona: Tasi; Ferdi­nánd, Hattyú: Sosz Ferenc, Kisváci: Kelter Máté, Csillag: Kruppa Ferenc, Aranyszarvas: Kolpecher János, Fekete Sas: Nóvák József, Fehér Hajó: Tesser Ignác, Curia: Müczer József, Városházi: Tomin Mária Anna.
A bérlők gyakran váltották egymást, nem alakulhatott ki a vendéglátó kocsmáros és vendég közötti benső kapcsolat. Nem hiába jegyezték fel az akkori időkről, hogy Vácott jó a bor, s goromba a kocsmáros.

Hírhedt kurtakocsmák

Az 1797-ben felállított Betsali kurtakocsma két év alatt olyan „híressé” vált, hogy a tanács kénytelen miatta vizsgálatot indítani. Mellette a Káptalan Kőhidi kurtakocsmája mindenben vetekedett vele. A Duna pántján, fél kilométerre a várostól, egymástól 250 lépésire volt a két kuntakocsmia. Híressé azzal vált, hogy a molnárlegények állandóan „devernáltak“ benne. A tanács ezért úgy látta jónak, hogy elsősorban a molnárcéh vezetőit hallgassa meg. „Hogyan pedig a lakosokat egészlen ki hallgassuk a Czéhbeli molnárokat Kre–nedits József czéh-mestert, Krenedits János, Knenedits Mihály stb. kérdőre vettük, kik is nagy bajjaikat kivált a molnár legénységgel előbeszéliették, hogy mióta a két kutakocsma felállt, a molnánlegények napról napra részegeskednek és ha az egyikbül munkához kikergetik a másikba domlbirozni mennék, sőt a gazdák ellen magukat felszegezik, falusi szegény emberektől áldomást csalnak ki s többször annyira hozzák, hogy az őrlő szegény ember bor árába kéntelen hozott gobanájának részét eladni. Uraságok cselédeivel is összeisznak, gazdájuk gabona részit elpazarolják otthon lüszthiány miatt a molnárok cselédségére panaszkodnak, mi több megrészegedvén tavaly is 2 molnár legény a Dunába bélé holt, és a mit Sultz Mátyás révész bizonyít egy szegény ramhányi ember elunván a tántzoló molnár legényeket várni, kéntelen volt maga lisztiént a malomiba menni és a ladikban a maiamhoz ütközvén, а Dunába fondult és bele is holt volna, ha ezen Tanú maga ki nem szabadította volna. A káptalan kurtakocsmárosa Forstner József és legénye megrészegedve a Dunába merült, mint Céhbeli molnár vallja, hogy a kocsma felállítása óta a molnárok becsülete veszedelemiben vagyon.” Négy ember halála elég hírhedtté tette e két kurtakocsmát. 

(forrás: Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról)

Korpás József vendéglője (bezárt étterem)

2015 március 25. | Szerző: nokalk

A könyvtár melletti ház is vendéglő volt egykor a régi fénykép szerint. Budapesti főút.

Fehér Galamb / Kis Galamb ( bezárt étterem / kocsma)

2015 március 20. | Szerző: nokalk

A Csányi körúton lévő legendás étterem, aminek helyén először üzletház, majd kínai ruhabolt nyílt.
Mellete volt balkézre,  külön bejárattal egy kis kocsma rész is, Kisgalambnak hívták.

“Az 50-es években kerthelyiség is tartozott hozzá, ahol Oláh Zsiga népi zenekara muzsikált, vasárnaponként ebédidőben is. Somogyi Lili néni a kerthelyiségben mérte a fagylaltot, bent az étteremben pedig még állt a színpad ahol u.n. kultúrműsorok voltak. Aztán átépítették, kívül boxos söröző, belül étterem, falán hatalmas Dunakanyar fotóval. Először cigányzene volt, aztán tánc és beat zenekar. A kerthelyiség helyén felépült az akkori OTP az emeleten lakásokkal. Forrás:  Juhász Gábor – Facebook “

1969 – Dr. Csányi László körút (Lenin út) 35., Fehér Galamb étterem. (Bauer Sándor – Fortepan)

Don Corleone pizzéria (bezárt étterem)

2015 március 20. | Szerző: nokalk

Hangulatos pizzéria volt, nem túl kiemelkedő pizzákkal. Be is zárt már.

Pokol csárda (bezárt étterem)

2015 március 16. | Szerző: nokalk

Régebben nem volt olyan váci aki ne evett volna ott, vagy ne fürdött volna a túlparton alatta a Dunában. A személykomp jó későn az cigányzenészekkel hazatérőben még járt. Mára a Bodor birodalom elenyésztette, a Bodor féle Major vette át a helyét. Vácnak nincs is normális hajókikötője, a túlparton bezzeg  van. Ott állnak meg a kirándulóhajók, nem Vácon. Szégyen.